„Közben egy másik autó szintén megállt mögöttem, és kérdezték, van-e valami baj. Amikor jeleztem, hogy nekem nincs, de ott sétál az a kutyus, azt mondták, nem tudják, mitévők legyenek. Inkább továbbmentek. Én viszont utánaeredtem az ebnek.”

Hamar utolérte a lassan, megfáradtan, egyenes vonalban lépegető állatot.

„Amikor megfogtam, egy kicsit megijedt, de még csak nem is morgott vagy ugatott. Bogáncsot – mert én így neveztem el – először a barátnőmhöz vittem, ahol még a vizet sem akarta elfogadni. Nem úgy, mint utána, amikor már az én lakásomba vittem fel! Hatalmasakat kortyolt, látszott, hogy nagyon szomjas volt.”

Bogáncs sorsa még bizonytalan, Péter igyekszik megtalálni az eredeti gazdáját vagy új tulajdonost szerezni.

Szerző: Gerner András